Szegecsek, húzószegecsek, szegecsanyák

Szegecskötéseket már a bronzkorban is használtak. A hegesztés elterjedése előtt a nyomástartó edények, kazánok, acélszerkezetek (hidak, hajók, épületek) legtöbbször szegecseléssel készültek, és azóta is főleg a gépgyártásban és acélszerkezetekben használt kötőelem. A csavarkötéssel szemben a legnagyobb különbség az, hogy a szegecskötés roncsolás nélkül nem oldható kötés. A szegecsek felhasználása meglehetősen bonyolult, az összerögzítendő lemezek gondos átlapolásától kezdve a furatok készítésén keresztül a szegecsek behelyezéséig és eldolgozásáig. Napjainkban elég széles körben váltak elterjedté a húzószegecsek, melyeket egy célszerszámmal viszonylag egyszerűen, különös jártasság vagy tapasztalat nélkül is használhatunk, igény szerint akár festett változatban is. A szegecsanyákat szintén ebbe a csoportba soroltuk, melyek lemezben levő furatba képesek erős metrikus menetű csatlakozást kialakítani. Ezeknek a rögzítéséhez viszont egy kicsit speciálisabb szerszámra van szükség, mely képes megroppantani a szegecsanya testét.